Az emberek gyakran azt feltételezik, hogy egy thrilleríró egyszerűen csak kitalálja a dolgokat, ahogyan azt a történet megköveteli. Tapasztalatom szerint szinte pont az ellenkezője igaz: minél vadabb a cselekményfordulat, annál több kutatás áll általában mögötte. Van egy kopott füzetem, amelyben valódi kihallgatási jegyzőkönyveket, választási éjszakai eseménysorozatokat és pszichológiai esettanulmányokat gyűjtök – nem azért, hogy lemásoljam őket, hanem hogy pontosan tudjam, hol torzítom a valóságot, és miért tűnik ez a torzítás hitelesnek az olvasó számára.

Szokásból elemző, ösztönből mesemondó

Ugyanannyi időt töltök azzal, hogy évtizedekre visszamenőleg nyomon követem a politikai regények narratív struktúráit, mint a jelenetek megírásával. Ez az analitikus hajlam azt jelenti, hogy az ötleteket kipróbálom, mielőtt megbíznék bennük: kiállja-e ez az összeesküvés a kritikus vizsgálatot, követi-e ez a karakter paranoiája olyan logikát, amelyet az olvasó magában is felismerhet? A válaszok ritkán jönnek meg elsőre, éppen ezért folyamatosan kísérletezek, ahelyett, hogy megelégednék egy olyan sablonnal, ami egyszer már bevált.

Mit találsz itt

• Esszék a pszichológiai feszültség felépítéséről
• Jegyzetek arról, hogyan visszhangoznak a valós politikai események a fikcióban
• Írói technikák, amelyek akkor is hasznosak, ha az első fejezetedet vagy a tizedik regényedet írsz
• Őszinte reflexiók arról, mi működött valójában, és mi nem

Ha ezek közül bármi felkeltette az érdeklődésedet, gyere és köszönj be a /contact oldalon – őszintén szeretném hallani, min dolgozol éppen.